Ha az ember jól tud rajzolni, abból nem biztos, hogy manapság még lazán megél. Mondjuk, ez úgy hangzott, mintha régen meg tudott volna. Hát nem. A festők élete régen sem volt fenékig tejfel, ma már pedig ha tíz perc alatt tökéletes mását is készíted el egy Dalí vagy Van Gogh képnek, akkor sem figyel oda rád a kutya sem. Az interneten mindenki megoszthatja, mire képes, emiatt meg már senki sem lepődik meg azon, ha megismer egy újabb zseniális tehetséget, mert rajta kívül tudja, hogy van még pár millió csak az adott területen belül. Ráadásként ma már potom pénzért tartanak jobb agyféltekés kurzusokat, ahol még több ember sajátítja el a rajzolás alapjait. Szóval, ha mindenképp ezzel akarsz foglalkozni, és nincsenek nagyon jó kapcsolataid, előbb vagy utóbb azon kapod magad, hogy te is rajzolsz karikatúrákat.
Én nem bántam a konkurenciát sem, valójában gyakorlásként ültem ki egy-egy helyi vásár vagy ünnepség alkalmával, és valamennyi pénzt azért így is sikerült összekuporgatnom a nap végére. Kisgyermekek lufival, kürtőskalácsot majszoló kislányok vagy fiatal párok tették ki a vevőköröm jelentős részét, csupán egyszer-kétszer kellett mondjuk egy idős hölgyet lerajzolni. Arról beszélek tehát, hogy, ha igazán szereted azt csinálni, amiben jó vagy, amíg megteheted, tedd önmagáért. A rajzolás öröméért, ha rajzolni tudsz jól. Amíg fiatal vagy, addig élj a hobbidnak, mert aztán ha kiderül, hogy ebből nem lehet megélni, ne mondhasd, hogy nem csináltad egy pillanatig sem, amit szerettél. Persze megoldás még megsértődni az egész világra, és az utcán végig szenvedni az életed – na, ezt nem ajánlom. Ha meg tényleg jó vagy, akkor egyébként grafikusként is meg lehet élni. De ehhez munka kell, és el kell fogadnod, hogy ez egy olyan szakma, ahol aligha kerülhető el, hogy valaki a világon mindig jobb legyen nálad. Sőt, még az országon belül is.
Én legutóbb, mikor egy ünnepség alkalmával kiültem a kis asztalommal, hogy rajzoljak, ugyanerre a végkövetkeztetésre jutottam – csupán a bot másik végén voltam. Egy másik srác is kint volt karikírozni az embereket, de úgy tűnt, az én referenciáim vonzóbbak a járókelők számára, s hozzám jött oda az a pár ember is, aki erre szánta magát. Amikor később megsajnáltam, összepakoltam a dolgaimat, és elkezdtem sétálgatni a többi stand körül. Hamarosan felfigyeltem egyre, ahol kézműves, ilyen natúr szappanokat árultak. És arra gondoltam, hogy ha végeztem, a nap végén én is veszek egyet, mert a sok festéstől mindig bőrkeményedések lesznek az ujjaimon, meg amúgy is száraz a bőröm, és a barátnőm már többször is javasolta, hogy vegyek egy ilyet. Azonban a nap végén hiába próbáltam volna venni, a stand bezárt, mielőtt odaértem volna. Ez volt ráadásul a búcsú utolsó napja, úgyhogy fogalmam sem volt, hol vegyek ilyet, mivel egy kisvárosban nem sűrűn lehet kézműves kozmetikumokhoz jutni. Otthon aztán megtaláltam a tökéletes megoldást, egy honlapot, ahol többféle natúr szappant is árultak, ráadásul ingyenes szállítással, meg egyéb akciókkal is. Hosszas vacillálás után végül úgy döntöttem, kettőt is veszek, hiszen veszteni valóm nem sok volt. Levendulásat meg körömvirágosat rendeltem. Őszinte leszek, az a része nem túlzottan érdekelt eddig, hogy milyen zsírsavakból készült vagy milyen olaj hozzáadásával, bár kétségtelenül ez is fontos, az ember nem bánja, ha vitaminokkal van teli a szappanja. De ami igazán lenyűgözött, az a hatása volt, mert a kezeimnek, pontosabban a bőrfelületnek nagyon jót tett. Nem akarok viccelni, de még a ceruzát megfogni is jobb érzés vele, és simábban tudom vezetni a vonalakat egy-egy kép készítésekor. Szóval ilyen extrákkal a háttérben végül mondhatom, hogy még tovább tudtam fejlődni a rajzolásban, még akkor is, ha ez apróság, mert a lényeg továbbra is a kitartásban, a gyakorlásban és persze a tehetségben van, nem a szappanodon, amit használsz. De azért nem árt erre is figyelni, ha már a kezedből kívánsz megélni, figyelj oda rá egy kicsit.