Amikor annak idején, 18 évesen bejelentettem, hogy a Képzőre felvételizem és sehova máshova és hogy belőlem festő lesz, a szüleim nem lelkesedtek igazán. Ők a szocializmusban nőttek fel, és hitték, hogy művészettel nem lehet megélni, szakmát kell tanulni, az a biztos, ha valaki nem jó tanuló, menjen asztalosnak, vízvezeték-szerelőnek vagy kőművesnek, aki jó tanuló, az menjen orvosnak, ügyvédnek, vagy tanárnak. Én elég jó tanuló voltam, de nem érdekelt se az orvosi szakma, se a jog, se a pedagógia. Gyerekkorom óta egyfolytában rajzoltam, később festettem, szobrászkodtam, néha fotóztam. A szobám falát a rajzaim borították, és a rajztanáraim szerint tehetséges is voltam. Így hát hiába a szüleim finom rábeszélése, beadtam a jelentkezésem a Képzőre, és fel is vettek.
Azonban később rá kellett jönnöm, a festő élet valóban nem egyszerű. Nem mondom, hogy lehetetlen belőle megélni, de sok kitartás kell hozzá. Ami nekem, rá kellett jönnöm, nincsen. Így, miután befejeztem a festő szakot, elvégeztem még egy grafikai képzést is, amivel könnyebb volt munkához jutni. És azt hiszem, ez egy jó döntés volt. Végül is megszerettem a grafikus szakmát, főleg miután egyre érdekesebb megbízásokat és egyre nagyobb fizetést kaptam. Az igazi áttörés akkor jött, amikor egy ismert hazai márka teljes arculattervezésével bíztak meg néhány éve. Akkor, ahogy mondani szokták, el kezdett dőlni a lé. Nemcsak, hogy elismert grafikussá váltam, de végre olyan anyagi helyzetben voltam, hogy felmondhattam a kopottas, nyolcadik kerületi albérletet és vásárolhattam magamnak egy lakást az egyik csendes budapesti külkerületben.
A lakás persze felújításra szorult, de én örömmel alakítottam kedvemre. A gázfűtést például mindenképpen ki akartam cserélni, így elkezdtem utánanézni az elektromos fűtés véleményeknek a neten. Mivel elég jókat olvastam róla, és számomra is megfelelőnek látszott, úgy döntöttem, beszereltetem. Ezen kívül még a nyílászárók cseréje, egy festés és új konyhabútor beszerelése volt sürgető. De néhány hónap alatt minden elkészült, én pedig elhatároztam, hogy tartok egy lakásavatót, amire meghívtam az összes ismerősömet. Bár alig fértünk be, a lakás mindenkinek nagyon tetszett, és nagyon jó véleményeket hallottam az elektromos fűtésről is. Egy barátom például régóta vágyott elektromos padlófűtésre, és feltétlenül hallani akarta a véleményemet róla. Bevallottam neki, hogy még nem kapcsoltam be, hiszen még csak ősz eleje volt, de feltétlenül beszámolok róla, amint hidegebbre fordul az idő.
November elején el is érkezett az idő, hogy először befűtsek otthon. Egy esti programból értem haza és meglepve konstatáltam, hogy a lakásban meg lehet fagyni, így gyorsan feltekertem a fűtést, és engedtem egy forró fürdőt. Mikor a kádból kiléptem a meleg kőre, egy olyan komfortérzet töltött el, amit addig még nem tapasztaltam. A papucsot félretoltam és mezítláb mászkáltam a lakásban. Egész más volt otthon lenni. Úgy éreztem valóban otthon vagyok, nem csak a lakásomban. És akkor végre megértettem, mire gondoltak a szüleim, amikor megélhetésről beszéltek. Mert persze, el lehet dideregni a pici albérletben is, arra várva, hogy valaki megvegye az ember festményeit, de más az, amikor az embernek otthona van, ahol meleg várja és működő villany, és puha szőnyegek. Amikor nem kell azon idegeskedni, hogy az ember be tudja e fizetni a számlákat a következő hónapban. Amikor nem kell a legolcsóbb termékeket megvenni a szupermarketben.
Másnap ezzel az új kényelemérzettel ébredtem, és a reggeli kávé közben megírtam az elektromos fűtésről való véleményemet az ismerősömnek. Aztán gondoltam egyet és beírtam a keresőbe is, hogy „elektromos fűtés vélemények” és egy témáról szóló fórumban hasonlóan leírtam a tapasztalataimat. Ezt az érzést mindenkinek meg kell tapasztalnia!