Néhány napja nagy betegség döntött le a lábamról, és sajnos emiatt nem tudtam dolgozni sem, pedig mindenem a munka. Grafikusként van állásom néhány éve, logókat tervezek egy nagynevű cégnek. A kedvencem eddig erős paprikának készített logó volt, ami egy nagybajszú, piros fejű embert ábrázolt. Szeretem a démonikus figurákat, a Bibliában is az ördög a kedvenc szereplőm, egészen kiráz a hideg mindig, amikor a Márk evangéliumában olvasom, hogy legio mihi nomen est, légió a nevem, mivel sokan vagyunk, na mindegy, a démonok jó fejek mind.
Mindenesetre elkaptam egy kiadós betegséget, jó kis torokgyulladást, két napig szenvedtem, mire rávettem magamat, hogy áthívjam anyukámat, mielőtt kiszenvednék végleg. Anyukám átjött, főzött nekem húslevest, én meg próbáltam nem morcosnak lenni, mert hát bombák robbantak a torkomban félpercenként, és láva folyt vér helyett az ereimben, szóval erősen kellett igyekeznem, hogy kedves maradjak. Ráadásul el voltam maradva egy heti munkával, következésképpen a stressz sem kímélt éppen meg.
Ekkor anya előrántott a táskájából egy Tantum Verde sprayt, és a kezembe nyomta. Azt mondta, ne szenvedjek már ennyit, szedjem össze magamat és dolgozzak végre. Meggyőződése volt, hogy a gyógyszereket ördög szülte, sátáni készítmények, melyekben minden rossz összpontosul: lerombolják az immunrendszert, tönkre teszik a szervezet természetes védekezését, leépítik az egészet, aztán kezdheti egy-egy antibiotikumos kúra után az ember az alapokkal, C vitamint halmozva C vitaminra. De most ő, a nagy gyógyszerellenes asszony, a gyógynövények hű barátja, egyetlen örök társa, aki már az anyaméhben kamillateában úszott, és aki ismeri a sámángyógyítók összes titkos tanát, most ez a nagy erejű asszony maga adta a kezembe a gyógyszert.
Mikor megkérdeztem, mi lelte, mi ez a hirtelen váltás a citromfű teáról, azt mondta, néha szükség van drasztikus lépésekre, és ez most az a pont, ugyanakkor ellenőrizte a gyógyszer hatóanyagait, és nem lesznek káros vagy romboló hatással a szervezetemre. Érdekes volt tőle ilyeneket hallani, de amikor befújtam a torkomba a Tantum Verde sprayt, rögtön megértettem, mire föl ez a nagy bizalma. Elmúlt a fájdalom egyből.
Elmesélte, hogy a helyi pap, a Sándor atya tanácsolta neki, hogy próbálja meg ezzel a készítménnyel enyhíteni a két hete elhúzódó torokfájását, és anyám úgy vélte, ha az Isten katonája tesz gyógyszerre javaslatot, az okkal lehet, akkor fölül kell vizsgálnia az ezzel kapcsolatos elveit. A spray hatása az ő esetében is elképesztő volt, szinte azonnal elmúlt a torkát facsaró fájdalom, ahogyan használatba vette a sprayt. Anyukám azt mondta, hogy ez a gyógyszer kicsit olyan, mint a helyi érzéstelenítők, agresszívan csap le kínos pontossággal a fájdalom helyére, és kíméletlenül megszünteti. Ráadásul gyulladáscsökkentő is van benne, szóval az enyhébb gyulladások kezelésére is hatásos lehet. Anyám szinte azzal a lenyűgözöttséggel beszélt a készítményről, amilyennel a gyógynövényekről szokott meg a fényevésről. De ebben most volt némi tudományos bizonyítottság is…
Mindenesetre az akkori gyors javulásomat elsősorban a Tantum Verde spraynek, aztán neki, végül pedig természetesen Krisztus heroikus katonájának, a jezsuita Sándor atyának köszönhettem, nem beszélve arról, hogy a spray doboza, az a kellemesen zöld, idegnyugtató színű kis csomagolás aznap éjjel megihletett.
A láztól még kissé vizenyős szemekkel, de nagy lelkesedéssel ültem asztalhoz, miközben a zöld dobozkára pillantgattam, és rajzoltam: egy egész heti munkát sikerült befejeznem egy levegővel, mert annyira megérintett a Tantum Verde színe (a tervezők, úgy gondolom, zseniálisan eltalálták ezt a színt, tényleg nagyon megnyugtató és üdítő), és persze annyit segített maga a készítmény a fájdalmamon.
Akkor született meg a Tantum Verde című kortárs grafikasorozat a fejemben, amely a fájdalom és a fájdalom megszüntetését problematizálja: már tervbe van véve, hogy kiállítja egy neves fővárosi múzeum is.