Mindig is szerettem rajzolni, tervezni. Már gyerekkoromban, akár merre mentem, a rajzolós noteszem nélkül semerre sem. Ja, meg persze pár darab ceruza is kellett. Te szerettél rajzolni?
A szakmám
Soha nem tudtam igazán, hogy mi is lesz majd belőlem, ha felnövök. Emlékszem, egyik nyáron kifogytam a zsebpénzemből, és valamit ki kellett találnom. A haverok javasolták, ha már ilyen jól rajzolok, miért nem ülök le karikatúrákat rajzolni, járókelőket, turistákat. Sokan foglalkoznak ezzel, és ha csak napi 1-2 rajzot sikerű készítenem, akkor már jól kerestem.
A konkurencia
Persze rá kellett jönnöm, hogy ez nem így működik. Tőlem nem messze kiderült, hogy szintén van egy hasonló beállítottságú művész, és hasonló rajzokat is készít. Így mielőtt befuthattam volna, mér le is ágazott a csillagomnak. Persze nem adtam fel, de meg nem gazdagodtam belőle.
Apám meg még cinkelt is érte, és mérges is volt. Minidig hallgattam, hogy ezért fizetjük a főiskoládat, és ezért jártál a német nyelvtanfolyamokra, hogy most itt rajzolgass, és ücsörögj.
Nem hiába, az öregemnek csak a rendes fizikai két kézi munka jelentette mindig is a megélhetést. Nem hibáztatom, ebben nőtt fel, de én pont erre nem vágytam. Reménykedtem benne, hogy egyszer majd megért, hogy én mire vágyom, és ha majd kitaláltam, hogy mit is szeretnék csinálni, akkor majd támogatni is fog benne.